> Hírek> A karbantartás fejlődése

A karbantartás szervezésének, a karbantartási stratégiáknak a története visszanyúlik a II. Világháborút megelőző békeidőkbe, amikor az ipar fejlődése egyre gyorsuló tempóban zajlott.

Ekkor a gépek meghibásodásig üzemelése uralkodott az iparban. A világháború, majd az azt követő két évtized egyértelmű paradigmaváltást hozott a karbantartói hozzáállás fejlődésében. Kialakult a merev ciklusú, vagy tervszerű megelőző karbantartási stratégia, ami a számítástechnika erőteljes fejlődésének is köszönhető. Ez a karbantartási stratégia valóban sikeresen előzött meg sok meghibásodást, így hallatlan nagy előrelépés volt a korábbi gyakorlathoz képest, de bizonyos területeken hamar jelentkeztek a korlátai is. 

A hatvanas évektől a műszerek, az elektronika, a számítástechnika és a szoftveres méréskiértékelés fejlődése egy újabb nagyléptékű változást eredményezett a gépek állapotvizsgálata területén, a diagnosztikai vizsgálatokon alapuló karbantartási stratégia kialakulásával. A gépek állapotát, a hibák fejlődését vizsgáló mérési módszerek és kiértékelési eljárások, szoftverek rohamos fejlődésnek indultak és kialakult az állapot-függő karbantartás, amely szintén stratégiai szintű alkalmazást nyert az ipar számos területén.

Az 1950-es években, a repülőgép iparban is a hagyományos időalapú megelőző karbantartást alkalmazták. Az Amerikai Egyesült Államokban rohamosan fejlődött a civil légi közlekedés. A repülőgépek karbantartási gyakorlata nem bizonyult megfelelőnek, ugyanis a légi katasztrófák száma aggasztóan növekedett annak ellenére, hogy a karbantartási költségek erőteljesen növekedtek. Az 1960-as években a Szövetségi Repülési Ügynökség (FAA) vizsgálatot kezdeményezett a hagyományos karbantartási megközelítés felülvizsgálatára, és megszületett az Airline Industry Reliability Study. Ez a tanulmány feltárta, hogy a hagyományos karbantartási terveken alapuló nagyjavítási programok karbantartási gyakorlata nem alkalmas a bonyolult felépítésű gépek megbízható működésének szavatolásához. A megelőző karbantartás azon a koncepción nyugodott, hogy egy komplex berendezés minden alkatrészét ki kell cserélni „egy bizonyos életkor” elérésekor, hogy garantálják a biztonságot és a megbízhatóságot.

Az FAA kezdeményezésére létrejött a Manufacturers Maintenance Stearing Group (MSG). Az 1970-es években az MSG-1 programot a Boeing 747 karbantartásában alkalmazták, majd Az MSG-2 programot a DC-10 és L-1011 repülőgépek karbantartásában. A „megbízhatóság-központú karbantartás” kifejezés először egy publikációban jelent meg, melynek szerzői Tom Mattenson, Stanley Nowlan és Howard Heap voltak a United Airlines-nál (UAL). Az 1960-as és 1970-es években intenzív vizsgálatokat végeztek annak érdekében, hogy a karbantartás korábbi gyakorlatát felülvizsgálják, annak hiányosságait feltárják. A kutatás sorozatot lezáró összefoglaló tanulmányban írták le a repülőgépek optimális karbantartásának követelményeit és magát a folyamatot, ami 1978-ban jelent meg. Az Amerikai Védelmi Minisztérium (US Department of Defense) szponzorálta tanulmányok kidolgozását a United Airllines-nál és a Rand Corp.-nál a Megbízhatóság-Központú Karbantartásról. Ezek a tanulmányok vezették be az RCM koncepciót és juttatták el a szélesebb felhasználói körhöz. Az 1980-as években az RCM vizsgálati módszert a B-757 és B-767 repülőgépeknél MSG-3 néven alkalmazták a karbantartás szervezésében. A világon először.

John Moubray a megbízhatóság-központú karbantartás kialakulásának szükségességét vizsgálva a karbantartás három generációjának evolúcióját mutatja be az 1930-as évektől kezdve.